KISMAMANAPLÓ

15. rész - 33 évesen 5 gyerekes anyuka lettem

2020.06.21 23:41
Réka
15. rész - 33 évesen 5 gyerekes anyuka lettem

Most is jó pár héttel a kiírt dátum előtt már jelentkeztek a méhösszehúzódások.

Egyik alkalommal, mikor mentem az általános ctg-re a kórházba, akkor pont kimutatta a gép ezeket a jósló fájásokat. Volt megint egy baci a leleteimben, ami miatt megint antibiotikumot kellett kapnom szüléskor. 11 nap volt még a kiírt dátumig, de nem akarták, hogy otthon várjam meg a rendszeres fájásokat, mert arra gondoltak, hogy az ötödik már biztos olyan gyors lesz, hogy nem lenne idő beadni a gyógyszert. Így oxitocin injekcióval beindították a szülést. Ezután majdnem teljesen ugyanolyan volt minden, mint a második babával, és az újszülött is nagyon hasonlított a bátyjára. Ő lett apósomék 20. unokája! Olyan jó volt még egyszer utoljára átélni az életadás örömét!

A nagytesók odáig voltak tőle. Mikor hazaérkeztünk, mindenki állandóan fogni akarta. A kicsi lányunk kisajátította magának teljesen: „Ő az én babám!”, a többiek meg állandóan azt mondták, hogy: „Olyan cukiii! Meg kell zabálniii!”.

Mivel a kórházban csak egy hétvégét töltöttünk, így lemaradtunk az ottani babafotózásról. Itthon viszont készítettünk róla beállított újszülött képeket. Annyira édesek ilyenkor, hogy álmukban is lehet őket még pakolászni ide-oda, és fel sem ébrednek rá. Sőt arra sem, ha épp összekakilnak közben mindent.

Nagyon furcsa, hogy többet nem lesz ilyen pinduri babánk itthon. Hiányozni fog ez az időszak! A pici a hasamon szeretett elaludni a legjobban, az volt a kedvenc helye. Olyan jó érzés ez ilyenkor! Az sem zavarta, ha közben a többiek hangoskodtak, vagy ha ránk másztak. Biztos már megszokta, mikor a pocakban volt.

A férjem 2 hétig volt szabadságon, aztán a nyár többi részét már egyedül nyomtam 5 gyerekkel. Az alig két évesünk olyan szituációkat produkált, ami közben sokszor égnek állt a hajam… Pl.: A kenyéren lévő margarint evés közben ő állandóan kézkrémnek vagy samponnak használta, de olyan is volt, amikor az újszülött kakis pelenkájának a tartalmával tette ugyanezt. Miért??? Nehezen tudta elviselni magán a ruhát. Ha valamit végre ráadtam, akkor ő levette. Ez nyáron még elmegy, de ősszel-télen elég bosszantó tud lenni. Megismerkedtünk a hiszti egy még magasabb fokával. Tehetetlennek éreztem magam sokszor. A legjobban bevált hiszti kezelési technika nála az volt, ha olyankor ölbe vettük. 3 éves kora után nagyjából kinőtte ezt. Örülök, hogy túl vagyunk rajta! Szeptembertől már a középsőt kezdi. Nagyon aktív, kreatív kislány. Fantasztikusan tud gyurmázni, festeni, rajzolni, táncolni és annyi szeretet van benne, hogy el lehet tőle olvadni.

A pici nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott baba volt. Ügyesen fejlődött a mozgása, a hozzátáplálás is jól alakult. Nagyon jó étvágya volt már akkor is. Rengeteget gőgicsélt és mosolygott. A szoptatás viszont egy idő után már nehézségekbe ütközött. Évközben, mikor haza értünk a suliból, oviból, a pici addigra mindig éhes lett, de a 2 nagynak a leckéjében kellett segíteni, az ovisnak a popóját kellett kitörölni, a kislány pedig csak szeretett a nyakamba, fejemre mászni szoptatás közben. Nem volt egyszerű, de vele is sikerült 1 éves koráig kitartani az anyatejjel. Most nyáron már 2 éves lesz. Megtanult szépen egyedül enni. Ügyesen próbál öltözni. Nagyon jól alszik ebéd után is, és éjszaka is. Az se zavarja, ha éppen 8 foga jön egyszerre. Mindig segít nekem a takarításban, főzésben, házimunkában, nagyon hasonlít ebben is a legnagyobb fiúnkra. Szereti a zenét és nagyon édesen táncol. A labdával ügyesen bánik és építőkockázni is nagyon jól tud. A kedvenc játéka az autó.

A harmadik gyerkőcünk abban az évben középsős volt, és olyan nagyosan kezdett viselkedni. Indulás előtt kifésülte a kishúgának a haját. Ha a játszótéren bántotta valaki a hugit, akkor ő ugrott egyből, hogy megvédje. Mi kis hősünk! Céltudatos, felelősségteljes lett.

A második gyermekünk pedig akkor kezdte az iskolát. Azt mondta, hogy: „Jobb, mint az ovi!” Ügyesen vette az akadályokat ő is és lettek kis barátai is hamar. A tanító néni pedig azt hangsúlyozta az első szülőin, hogy mennyire fontos a gyerekeknek a dicséret, mert attól nő az önbizalmuk, és azután még önállóbbak lesznek. Én meg pont akkor olvastam egy könyvet az 5 szeretetnyelvről (1. elismerő szavak, 2. minőségi idő, 3. ajándékozás, 4. szívesség, 5. testi érintés). Arra hívta fel a figyelmet az író, hogy mind az öt szeretetnyelven kommunikáljunk. Fontos megismernünk, hogy mi a házastársunk, és mi a gyermekeink elsődleges szeretetnyelve. Olyan érdekes, hogy annyira hasonlítanak egymásra a mieink, de mégis teljesen más személyiségek mindannyian. Mindegyikükkel külön-külön is szoktunk időt tölteni, talán ezek a napok a kedvenceik, de a közös családi programokat is mindig nagyon élvezik. Ezek mellett fontosnak tartjuk a férjemmel azokat az időket is, amikor mi tudunk kicsit kettesben lenni. Ezért este 8 körül le szoktuk fektetni a gyerkőcöket, hogy onnantól legyen egy kis időnk egymásra is.

Megtudtam, hogy a suliban a tanárok csak úgy hívnak engem, hogy: „A tini-anyuka a sok gyerekkel”. Gyakran kérdezik, hogy miért vállaltunk ennyi gyereket/hogy lehet ezt bírn/miért nem mentem inkább vissza dolgozni???

Ha hosszú távon nézem, akkor ennek látom igazán értelmét. A földi élet jó esetben 80-100 év, ez idő alatt valamit csinálni kell. Én építészmérnök vagyok, de nagyobb „alkotásnak” érzem úgymond kihordani, megszülni, táplálni, felnevelni egy gyereket, mint megtervezni egy házat. A gyerekvállalás szerintem minden nehézség ellenére, messze az egyik legnagyobb érték. Egy új élet adása minden munkánál jobb számomra. Az életünk során a barátok jönnek-mennek, de a testvérek maradnak, és felnőttként is az ember úgy igazán csak rájuk számíthat. Miért ne adjunk a gyermekeinknek több ilyen erős támaszt, mikor felnőttek lesznek? Már most is annyi szeretetet kapnak egymástól, olyan jól játszanak együtt, teljesen összezárnak, megvédik egymást, figyelnek egymásra, segítenek egymásnak szó nélkül. Ezeket annyira jó látni! Szóval én csak ajánlani tudom a nagycsaládot Mindenkinek! Dolgozni pedig tudok majd, mikor a legkisebb is óvodába megy. Nem érzem úgy, hogy lemaradtam volna valami nagy projektről! 

Az első terhességem kezdete és az utolsó szoptatásom vége között 10 év telt el. Én nagyon hálás vagyok Istennek ezekért az évekért, hogy megadta azt, hogy a meddőségi betegség ellenére öt egészséges gyermekünk született, és hogy minden nehéz helyzetben megsegített bennünket.

Köszönöm a férjemnek az odaadó szeretetét, és hogy erő felett mindenben támogatja és segíti a családunkat! Nélküle a hullámvölgyekből nem tudom, hogyan tudtam volna kijönni. 

Új korszak jön az életünkben, mert véget ért a babás időszak nálunk, így véget ért a kismamanaplóm is. Nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok. Remélem, a sztorijainkkal tudtam többször mosolyt is csalni az arcotokra és remélem, hogy egy kis reménysugár is volt a történetünk azok számára, akiknek azt mondták, hogy nem lehet gyerekük! Istennek nincs lehetetlen! :)
Jó babavárást és babázást kívánok Nektek! A nehezebb időszakokhoz pedig kitartást!

Szép nyarat!

Réka
(10, 8, 6, 4, 2 éves gyerkőc anyukája)

 

(A képek illusztrációk)

Következő rész >>

<< Előző rész

CoolMom

 

Webáruház készítés