KISMAMANAPLÓ

6. rész - A második terhesség

2020.04.17 19:08
Réka
6. rész - A második terhesség

Nem szerettünk volna túl nagy korkülönbséget a gyerekek között, hogy már kis korban is jókat tudjanak együtt játszani és jó barátok legyenek, de a vágy, hogy újra kismama lehessek, megint akadályokba ütközött.

Szedtem a teherbeeséshez szükséges gyógyszereket, és most már sokkal jobban bírtam a mellékhatásokat, mint az előző terhesség előtt. Az inzulinrezisztencia gyanú miatt el kellett mennem dietetikushoz is, aki a 160 g-os szénhidrát diétát nekem mégsem javasolta teljesen, mert nem fogynom, hanem híznom kellett volna. Viszont mondta, hogy fontos az életmód váltás, a napi 5-6x-i kisebb étkezés, és figyeljek arra, hogy kerüljem a cukrot, fehér lisztet, krumplit, banánt, a szőlőt, az aszalt gyümölcsöket… plusz minden olyan ételt, aminek magas a glikémiás indexe. Eleinte ismeretlen volt nekem ez az egész, ráadásul én nagyon-nagyon édesszájú vagyok, úgyhogy nehézen ment. Sokszor csaltam, bevallom. Aztán szépen lassan tanulgattam, hogyan kell így készíteni az ételeket.

Elővettem újra a keresztény könyvet is, amit az első terhesség előtt is olvastam és sokat segített abban, hogy a hitemet megint feltornázzam. Sokat imádkoztunk és aztán megérkezett végre az egyetlen érett tüsző, amire úgy vártunk. Egyből meg is fogant a bébi. A pozitív terhességi teszt látványa leírhatatlan boldogság volt újra! Kistesó érkezik!

A 12. hétig megint szednem kellett egy másik gyógyszert, ami segít abban, hogy megmaradjon a baba. Ettől állandóan álmos voltam, de amúgy sokkal jobban bírtam ezt a terhességet, mint az előzőt. A hányinger csak az 1. trimeszterben jelentkezett, de akkor sem volt vészes. Az ájulást is sikerült elkerülni, ha kb. 2-3 óránként ettem valamit.

Eleinte csak a sós dolgokat kívántam, aztán ez hirtelen átcsapott és onnantól csak hideg meggyleves, krémtúró, joghurt, fagyiii… jöhetett szóba. A diétának lőttek!

A kislányunk közben 1,5 éves lett már. Végre megtanult fürdéskor úgy igazán lubickolni a kádban. Önállóan kezdett öltözni, enni (persze csak azt, amit szeretett), és olyan folyékonyan beszélt, hogy a 18 hónapos kötelező oltásnál a másik szobából átjöttek az orvosok, mert nem hittek a fülüknek, hogy egy ekkora gyerek így tud beszélni. Ő pedig már akkor is szeretett szerepelni.

A 2. trimeszterben nagyon jól voltam, nem is tudtam, hogy létezik ilyen terhesség is. Kiderült, hogy kisfiút várunk. Én is erre gondoltam, mivel teljesen más volt most ez a várandósságom, mint az előző. Bár lehet, hogy ez nem a baba nemétől függ.

Sajnos ez a terhesség sem volt teljesen felhőtlen, mert félidő környékén az egyik laborból kiderült, hogy a vizeletben van egy baktérium, ami a babára nézve veszélyes lehet, vetélést, koraszülést is okozhat. Mondták, hogy ne izguljak, hiszen van rá antibiotikum, attól majd elmúlik. Sajnos nem így történt. Beszedtem a kúrát, de nem múlt el. Még több baci lett. Kaptam másik antibiotikumot. Beszedtem azokat is, de nem múlt el. Újabb antibiotikum kúra következett. Így ment ez a 9. hónap végéig. Kezdtem picit izgulni. Nem egyszerű így, mikor még nem is látjuk őt, és nem is tudjuk, hogy jól van-e ő odabent…

Teltek a hónapok. A kislányunk nagyon örült az öcsinek. Nagyon várta. Puszilgatta, ölelgette a pocakom. Annyi szeretet van benne. Olyan jó érzés. Nem tudom, hogy mennyit fogott fel ebből 2 évesen, de teljesen úgy tűnt, hogy mindent ért.

Sokat tanítgattam. Ismerte a számokat, a színeket, az összes betűt, tudott vagy 40 mondókát és teljesen tisztán beszélt, még az R betűt is bepörgette. Angolul kezdtem már neki szavakat tanítani. Nagyon fogékony volt arra is. Most is könnyen veszi az akadályokat az iskolában, és az angol is jól megy neki.

Amikor 2 éves lett, azon a nyáron elkezdtük a szobatisztaságot. Első nap 15 percenként pisi tócsa volt mindenhol, én meg nagy pocakkal négykézláb takarítottam. Utána feltekertük a szőnyeget, így egyszerűbb volt a „balesetek” eltűntetése. Hamar eljutottunk oda, hogy ha kb. óránként ráült a bilire, akkor egész nap be sem pisilt. Alváshoz azért kapott még pelenkát. Szóval könnyen és gyorsan ment ez a része a dolognak. Örültem neki. Viszont a nagydolog mindig a pelenkába került. Hosszú és göröngyös volt az út ezzel kapcsolatban. Aki most van ebben a helyzetben, annak kitartást kívánok és sok türelmet. Átérzem… A lányoknál állítólag ez gyakoribb. Végül nálunk úgy sikerült, hogy rárajzoltam a bilire a pelenkán lévő nyuszit és mondtam neki, hogy mostantól ez a pelenkája. Láss csodát, akkor sikerült! El nem tudtam előtte képzelni, hogy ilyen dolgoknak hogy tud örülni az ember.

Közeledett a fiúnk születésének ideje, amikor megtudtam, hogy az orvosom pont akkor fog elutazni, amikorra ki vagyok írva.

 

Folytatás következik…

(A képek illusztrációk)

Következő rész >>

<< Előző rész

CoolMom

Webáruház készítés