KISMAMANAPLÓ

11. rész - A negyedik csodánk

2020.05.22 19:39
Réka
11. rész - A negyedik csodánk

Mikor már több, mint egy éve nem volt ciklusom, gondoltam felkeresem az orvosom, mert babát terveztünk. Kiderült, hogy külföldre költözött a családjával...

Ekkor kezdtem a védőnő javaslatára a barátcserje kapszulát, cickafark teát, progeszteron krémet, E vitamint, C-vitamint stb. szedni. Hátha nem kell gyógyszerekkel terhelnem a szervezetemet megint. Sajnos nem lett ezeknek túl sok eredménye.

A legkisebbünk épp nagyon cuki korszakát élte. Ha valaminek örült, tapsolt és hangosan nevetett. Önállóan eljátszott akármivel, amit éppen talált. Amikor megtanult járni, egyből focizott, az öcséim nagy örömére. Vezette a labdát, majd kapura lőtte és mondta, hogy "góóól". Ez volt az első szava, amit úgy igazán tisztán ki tudott mondani. Aztán láttam pár héttel később, hogy már feldobja a labdát és a levegőben rúgja el, vagy feldobja és elkapja. Mi csak lestünk, hogy 1 évesen már milyen jó labdaérzéke van. Emellett viszont nagyon óvatos volt. Nem mászott fel mindenhova, mint a bátyja. Szeretett zongorázni, és ha zenét hallott, nagyon cukin táncolt, mint a nővére. Segített nekem leszedni a szárítóról a ruhákat, de mindig belefeküdt az összehajtott kupacba. A mosogatógépet ügyesen kipakolta a kezembe, de a bepakolásnál már jobb volt, ha nem „segédkezett”.

A nagyobbik fiúnknak viszont egy nehezebb időszaka volt ekkor. Megismerkedtünk a hisztivel, a szófogadatlansággal, ellenkezéssel és azzal, hogyan tud egy gyerek rongybabává válni egyik pillanatról a másikra. Jól feladta nekünk a leckét. Ami az első gyerekünknél bejött, az nála csak olaj volt a tűzre. Aki most a 3 éves dackorszakkal küzd, annak őszintén átérzem a helyzetét. Vígasztalásként írom, hogy elmúlik ez is, addig viszont sokat kell őket ölelgetni és szeretgetni, mert olyan hamar megnőnek.

Eljött nála is az ovis beszoktatás. Nem ment olyan könnyen, mint az első gyereknél. Ki se akart mászni az ölemből. Aztán első nap, mikor ott maradt már nélkülem, rácsukták a körmére az ajtót. Jól indult… Viszont hamar megtanult ott aludni és mindent meg is evett. Nagyon jól viselkedett, állandóan dicsérték, hogy milyen jófiú, szófogadó, minden játékát elpakolja… Aztán ahogy érte mentem ennek pont a szöges ellentétét mutatta nekem. Anyukámmal beszéltük, hogy valamikor nekik is ki kell engedniük, és ezt inkább otthon tegyék, mint idegenben, nem?

A 2 nagy itthon hol a legédesebben játszott együtt, hol pedig ment a harc közöttük ugyanazért a játékért. Az 1 évesünk szülinapi ajándékára is egyből lecsaptak. Küzdelmes volt olyan fényképet csinálni magunkról, amin mindenki odanéz. Egy idő után fel is adtuk. Végül elmentünk egy családi fotózásra egyik barátnőmhöz. Nagyon szép képek készültek. A kedvencünk az lett, ahol 3 széken ült a 3 gyerek 3 lufival és oda volt készítve melléjük a sorba egy negyedik szék is egy negyedik lufival. Úgy terveztük, hogy ez lesz majd a bababejelentős képünk a nagyszülők felé, ha eljön az ideje. Bár arra még sokat kellett várni.

Új orvosom lett. Ő ugyanúgy felírta a gyógyszereket nekem, amiket az előző terhességek előtt is szednem kellett, de sajnos semmi eredménye nem lett a kezelésnek. Amikor valakinek végtelennek tűnő a ciklusa, olyankor nagyon nehéz a babavárás. Tudom, hogy aki babát szeretne, annak iszonyú nagy csalódás minden hónap, mikor megjön, de nekik legalább megvan az a kis reménysugár, hogy „majd a következő hónapban hátha sikerül”. Nekem ez sem volt meg, mert nem tudtam, hogy megjön-e egyáltalán valaha, és ha igen, akkor hány hét/hónap múlva… 3 gyógyszeres kúrát kellett végigcsinálnom. E hosszú hónapok alatt egy darab tüszőm sem tudott beérni. Az új orvosom közben nősült, így átkerültem egy harmadik dokihoz. Ő azt mondta, hogy emeljük az adagot. Így dupla dózist kezdtem el szedni. Ilyen még nem volt eddig. Eléggé kiütött.

A nagylány az oviból elég sok bacit hozott haza sajnos, és általában elkapta tőle mind a 2 fiú. Az éjszakák is, a nappalok is elég húzósak voltak. Mind a három gyerek tiszta nyafi volt, egyszerre sírtak, semmi nem volt jó. A délutáni alvások sem úgy sikerültek, ahogy terveztem, mert mire az egyik elaludt, a másik felébredt. Én meg pont a dupla adag gyógyszer hatása alatt voltam. Mindenem fájt. Eljött nálam is az pont, ami sok kisgyerekes anyukánál, hogy úgy éreztem, hogy „Na jó, én most világgá megyek, vagy legalábbis egy lakatlan szigetre pár napra, hogy kialudjam magam”. Utólag már látom, hogy csak megerősödött a fiúk immunrendszere, mert mire ők óvodások lettek, akkor már alig hiányoztak az oviból.

Sajnos nem hatott nálam a dupla adag gyógyszer sem. A progeszteron szintem alapján a poszt-menopauza kategóriába tartoztam. Mikor megláttam a leletet nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek… Kívülről állandóan 19 évesnek néztek, és azt hitték, hogy a 3 gyerek nővére vagy bébiszittere vagyok. Belülről meg 99-nek néztem ki? Megijedtem picit, hogy „akkor ennyi volt? De közben a hála is feljött a szívemben, hogy mennyire jó, hogy nem 30 évesen kezdtük el a baba-témát, mert mostanra már lett 3 gyönyörű egészséges gyerekünk. Ha 30 évesen kezdtem volna, akkor lehet, hogy már késő lett volna?

Inzulinterhelésre küldtek megint. Aztán pedig endokrinológushoz. Ő azt mondta, hogy tartsam továbbra is a fehér liszt-, és cukormentes diétát, de nem kell számolnom a szénhidrátokat, mert nem kéne fogynom. Mozogni viszont rendszeresen kell továbbra is!

Vidékre utaztunk a nagyszülőkhöz és az ottani istentiszteleten a lelkész, vagyis apósom pont a meddő Anna történetét olvasta fel a Bibliából. Anna, aki már nagyon régóta vágyott gyermekre, kitárta a szívét Isten előtt, kisírta a bánatát Neki. Utána viszont már nem volt többet szomorú az ábrázata, nem sírt többet, mert le tudta tenni ezt az elhordozhatatlan terhet, és nem cipelte tovább. Meg is lett a gyümölcse: Sámuel után még 3 fia és két lánya született. Gondoltam magamban, hogy ez kell nekem is! Nem szomorkodhatok azon, hogy megint nem hatottak a gyógyszerek, csak teltek a hónapok és semmi eredménye nem volt még a dupla adagnak sem. Ráadásul pont nem is szedhettem be többet belőlük, mert a szervezetemet pihentetni kellett éppen 3 ciklusnyi időre ezektől...

Aztán ebben a gyógyszermentes, végtelennek tűnő, teljesen kilátástalan ciklusban érkezett meg a 4. csoda az életünkbe. Annyira boldogok voltunk!

Mikor megnézte ultrahangon az orvos, azt mondta, hogy nem látja a sárgatest képletet, csak a sok cisztát, és nem érti, hogyan lehetek egyáltalán terhes. A picinek viszont már ott dobogott a kis szíve.

 

Folytatás következik…

(A képek illusztrációk)

Következő rész >>

<< Előző rész

CoolMom

Webáruház készítés