KISMAMANAPLÓ

8. rész - Az élet 2 gyerekkel

2020.05.01 13:05
Réka
8. rész - Az élet 2 gyerekkel

Szerettünk volna nagycsaláddá válni, de ha a természetes tényekre néztünk, akkor úgy tűnt, hogy ez nem lesz egyszerű.

Én közben beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra, mert a diplomámhoz még hiányzott a nyelvvizsga. Ha akkor tudtam volna, hogy most a karanténban nyelvvizsga nélkül is át lehet venni a diplomát, akkor azt hiszem nem tanultam volna olyan szorgalmasan minden nap a gyerekek mellett. Az segített a kitartásban, hogy közben arra gondoltam, hogy 2 gyerek mellett csak könnyebb lenyelvvizsgázni, mint 3 vagy 4 mellett… A férjem pedig egy aranyember. Maximálisan támogatott ebben. Miután kézhez kaptam a diplomámat, újra sok közös családi programra tudtunk elmenni együtt. Nagyon jó élmények ezek.

A kisfiúnk első nyaralása a Balatonon volt. 1 éves volt ekkor. Nagyon élvezte ezeket napokat, de nem feltétlen a vizet, annak ellenére, hogy a fürdőkádban nagyon szeretett pancsolni. Úgy látszik, hogy azért a Balaton még hideg volt neki. Az ottani játszóteret viszont megszerette ő is. A fogzás „remek” mellékhatásai miatt az éjszakákat inkább nem említem. Nem a pihenésről szóltak, pedig kipróbáltunk mindent, amit olvasni lehetett a témában, hogy jobban tudjon aludni, de nem igen használtak. Az 1 éves szülinapjára 5 fogacskája bújt elő. Hátra volt még 15… Aki most ebben a korszakban van, annak bátorításként írom, hogy egyszer vége lesz az éjszakázásnak. Már csak napok, hetek... esetleg hónapok, évek vannak hátra, de kinövik. Jelentem, hogy most már nagyon régóta remekül alszik a kissrác, és így mi is.

Készítettem neki is egy fotókönyv formátumú babanaplót az első 1 évéről. Úgy szereti nézegetni most is. Benne van a kórházi karszalagja, keze és talpa lenyomata, a mozgásfejlődésének állomásai, az első szavai, kedves emlékek, és rengeteg fotó róla…

1 évesen ő csak pár szót mondott, nem volt egy bőbeszédű típus. Most sem az. Olyan igazi férfi, megfontolt. Az étvágya nagyon jó volt mindig. Ezért én olyan hálás vagyok. Ezt szerintem csak az tudja igazán értékelni, akinek van nem túl jó evő gyerkőce is, mint nálunk az első.

Folyton „takarított”. Porszívózott, sepregetett, még az ágy alá is behajolt, hogy az alatt is fel tudjon porszívózni. Olyan cuki volt, és a mosolyával mindenkit levett a lábáról. Ma is ilyen édesen jön magától, hogy segítsen nekem. Én meg elolvadok tőle. Tiszta apja!

Megvolt az első hajvágása is. Apu vágta neki géppel, de nem igazán rajongott érte, pedig nagyon nagyfiús lett utána.

Szerette az autókat. Négykézláb tologatta őket és közben mindig mondta, hogy vúúúú. Sokszor volt viszont, hogy ugyanaz a játék kellett nekik. A nagylánynak ezért megtanítottam, hogy ilyenkor ajánljon fel a kicsinek egy másik játékot, hátha belemegy az öcsi a cserébe. Ez általában működött, ügyesen csinálta ezt a cselt a kis üzletasszony.

Közben 3 éves lett a nagylány és eljött az ovis beiratkozás ideje. Izgalmas időszak volt ez, de mivel ő könnyen barátkozós típus, így nem féltettük. Nagyon hamar megszokta és könnyen beilleszkedett a csoportba. Szívecske lett a jele.

Mikor abbahagytam a fiúnk szoptatását elmentem újra orvoshoz, mert szerettünk volna megint kistesót. Az orvos megállapította, hogy a helyzet nem javult. Sőt! Romlott. A petefészkek mérete már 3x nagyobb volt, mint normál esetben és mindkét oldalon több, mint 1 tucat cisztát látott. Nem volt jó hallani, de most valahogy már nem estem úgy kétségbe. Ha már 2x átéltük a csodát, hittem, hogy harmadszor is meglesz, és megadja Isten a mi életünkben is a sokasodást.  Elővettem azt a keresztény könyvet megint, amit az előző terhességek előtt is rongyosra olvastam. Imádkoztunk sokat. Kaptam megint gyógyszert arra, hogy legyen ciklusom, egy másikat arra, hogy legyen peteérésem, félidőben pedig mentem megint a szokásos ultrahangra, hogy vajon lett-e érett tüsző.

Aztán egyik nap halottuk, hogy a kislányunk azért imádkozott, hogy „Legyen Anyu pocakjában pici baba!” Ezután pozitív lett a terhességi tesztem. Olyan boldogok voltunk! Nagycsalád lettünk! Akkora öröm! Leírhatatlan!

6 hetesen az ultrahangon mindent rendben találtak. Jó helyen volt, dobogott a kis szíve. A terhességet is egész jól bírtam, csak egyszer hánytam. Utána egy jó darabig nem ettem tárkonyos ragulevest, pedig amúgy nagyon szeretem.

Majd hívtak a rendelőből, hogy az első véreredményem nem lett jó, mert találtak benne egy vírust. Gondoltam, hogy akkor majd megint kell antibiotikumot szednem, mint az előző terhességkor, és nem lesz semmi baj. Akkor mondták, hogy erre nincs orvosság. Meg kell ismételni a vérvételt, és ha beigazolódik a gyanú, hogy ezt én pont fogantatáskor kaptam el, akkor ebben az esetben el szokták vetetni a babát.
Padlóra kerültem teljesen…

 

Folytatás következik…

(A képek illusztrációk)

Következő rész >>

<< Előző rész

CoolMom

Webáruház készítés