KISMAMANAPLÓ

14. rész - Az utolsó terhesség

2020.06.13 08:39
Réka
14. rész - Az utolsó terhesség

Belevágtunk tehát ötödszörre is a meddőségi betegség elleni harcba…

Kb. 15-20 tüszőt látott mindkét petefészekben az orvos. Szóval megint kellett egy gyógyszer, hogy legyen ciklusom, egy másik meg azért, hogy beérjen egy tüsző. Közben próbáltam tartani a diétát, és az edzés tervet az inzulinrezisztencia gyanú miatt. Eredménytelen hónap után emelték a gyógyszer adagot. A gyerekek is nagyon vágytak kistesóra, mindig kérdezték, hogy mikor érkezik, így mondtuk nekik, hogy imádkozzanak érte. Aztán halljuk egyik este, hogy mondják: „Kérünk Urunk, küldj kistesót Anyu pocakjába… DE FIÚT! Ámen.” Ezután be is ért végre egy tüszőm, és meg is érkezett az ötödik csodánk. Annyira jó volt ötödszörre is megpillantani a pozitív terhességi tesztet! Közben tudtam azt, hogy valószínűleg most látunk ilyet utoljára. Aztán ilyenkor jön nekem a harmadik fajta gyógyszer, ami abban segít, hogy ne vetéljek el. Ezt a 12 hétig kellett megint szednem. Akkor tudtuk meg, hogy tényleg fiút várunk. A terhesség nagyon hasonlított a másodikhoz. Nem voltam rosszul. Ez nagy áldás! Csak állandóan éhes voltam és folyton túrót akartam enni.  

A kislányunk nagyon cukin jött mindig és ölelgette, puszilgatta a pocakomban a kistesót.

Ügyesen kezdett beszélni az édes kis csilingelő hangján, sőt, fütyülni is megtanult. Nagyon vagány volt már akkor is. Állandóan késztetést érzett arra, hogy mindenhova felmásszon a szekrényektől kezdve, a konyhapultig. Mikor mellette próbáltam főzni, akkor inkább betettem a járókába játszani, hogy addig se másszon fel sehova, ne pakolja ki az összes edényt a szekrényből, ne borítsa ki a kukát…stb. Egyik ilyen alkalommal csönd lett. Gyanús csönd! Erre látom, hogy levette az összes ruháját, lecsatolta a pelenkáját és a tartalmával bekente az egész ágyát. Neeee! 1,5 évesen már megtanult a járókából, a rácsos ágyból, az etető székből is lazán kimászni. Csak lestünk, hogy milyen technikája van. Így onnantól kezdve, akkor főztem, amikor ő aludt.

A kisfiúnknak elkezdődött az ovi. A beszoktatás első napján ő azonnal feloldódott. Haza is küldtek engem egyből. Szótlanul bandukoltam hazafelé. Olyan kettős érzés kavarog bennem ilyenkor mindig. Persze örültem, hogy tetszik neki és jól érzi magát, de úgy hiányzott. Megnőtt ő is. Elrepült ez a 3 év… Olyan aranyköpései voltak ez idő alatt, hogy sírtunk a nevetéstől. Nem is tudtam, hogy már ennyi idősen is tudnak a gyerekek direkt poénkodni.

A nagyobbik fiúnk nagycsoportos lett. Mivel nyári születésű, ezért az óvónők szerették volna, ha marad még egy évet az oviban. Mi viszont már két éve kinéztünk neki egy tanító nénit és szerettük volna, ha nem tartják vissza és hozzá kerül. Ilyenkor az volt a menet, hogy Nevelési Tanácsadóba kellett menni. (Most már más a rendszer, és a nyáriak is simán mehetnek suliba). Ott megvizsgálta több szakember is, és nem láttak semmi olyat, ami miatt vissza kéne tartanunk, vagy fejlesztésre kéne járnia, sőt általában mindenben átlagon felül teljesített. Jól éreztük, így beírattuk az iskolába őt is. Nagyon örült. 

Abban az évben olyan különleges volt nála az Anyák napja. Nem kellett kiállniuk énekelni/verset mondani, hanem bekötötték az anyukák szemét és ki kellett tapogatnunk, hogy ki a saját gyerekünk a sok közül. Bevallom, izgultam picit előtte, mert minden fiúnak rövid volt a haja és ingben voltak, de mégis ahogy hozzáértem a fiamhoz, egyből tudtam, hogy ő az. Olyan jó érzés volt!

Az iskolában a nagylány másodikos lett. Előző évi kitűnő bizonyítványához kapott ingyenes cirkusz belépőt, így a 2 naggyal elmentünk az előadásra. A legemlékezetesebb pillanat a gyerekek számára az volt, mikor a Grincs miközben popcornnal dobálta a nézőket, egyszer csak fogta magát és beleült az Apu ölébe és ráborított a fejére az egész zacskót. Mindenki nagyon nevetett.

A téli időszak terhesen mindig nehezebb volt számomra. A sok öltöztetés, vetkőztetés, a sok havas overál, sál, sapka, kesztyű, a betegségek… Volt olyan vírus az oviban, amikor a 120 gyerekből összesen 17 járt óvodába. Nálunk itthon is sorban végigvonult mindenkin. Éjszaka a köhögéstől mindig az aktuális kis betegünk hányta tele az ágyát. Nappal pedig mindig feküdt a nagy pocakomon valamelyikük, a lakás meg úszott közben. A legkisebb vészelte át a legnehezebben. Úgy sajnáltam. Neki ment a legmagasabbra a láza, és a füle is kifakadt, pedig nem is volt taknyos. Irány a fülészet! Most először kaptunk antibiotikumot. Azt sem tudtam, hogyan kell elkészíteni. Néztek rám, hogy négy gyerekkel ilyen kezdő vagyok a témában, de hála Istennek eddig sosem kellett egyiknek sem. Ezen a télen akkora hó volt, hogy nem tudtam feltolni a meredek utcában a babakocsit az iskolához. 450 m-en 47 m a szintkülönbség. Még március közepén is havazott. Annyira vártam már a tavaszt! A gyerekek persze élvezték, hogy szánkóval megyünk haza. Áprilisban pedig már tiszta nyár volt. A tavasz teljesen kimaradt. Pedig kismamaként az az évszak a legkönnyebb.

Ettől a tanévtől már három gyerkőcünk járt intézménybe és már nagyobb logisztikát igényelt a délutáni összeszedés. Próbáltam úgy szervezni, hogy ne kelljen több körben menni értük az oviba, suliba, különórákra. Egyre több feladatot kellett észben tartani. Mikor, kinek kell zöld/kék ruhában menni, vagy szép ruhában/ünneplőben a különböző fellépések, ünnepségek, műsorok, fényképezések… miatt. Mikor, melyik csoportba kell vinni gyümölcsöt, nasit, zsepit, kis kosárkát, kilyukasztott konzervdobozt, parafa dugót, lufit, könyveket, képeket… Mikor, hol, mit kell befizetni, kitölteni, aláírni. Mikor, kinek kell új váltó ruhát, pizsit bekészíteni. Mikor, hova kell menni szülői értekezletre, adventi vásárra, családi barkács délelőttre, közös kertészkedésre, úszás/RG/zongora bemutatóra… Mikor kell venni új füzetet, ceruzát, radírt, ragasztót. Ezek folyton hiánycikkek. (Kéne nyitni egy papír írószerboltot a közelben.) Ezek után jönnek a szülinapi zsúrokba való meghívások. Azt hiszem nagyjából mindent sikerült időben teljesítenünk az év folyamán, de ha valami lemaradt, akkor a tanító néniktől és az óvó néniktől elnézést kérünk így utólag is! :)

Végre eljött a várva várt nyári szünet! Mi meg egyből elmentünk nyaralni a gyerekekkel.

Nagyon élvezték már a pancsolást mindannyian. Apu válláról ugráltak be a vízbe. Nem zavarta őket az sem, hogy a hideg víztől már lila volt a szájuk is. Ki sem akartak jönni. 

Az örökmozgó lánykánkkal az itthoni teendők hatványozódtak, ezért kipróbáltam azt, hogy a nagybevásárlást házhoz rendelem. Annyi idő ment el a boltban mindig, és olyan nehéz ennyi gyerek mellett odafigyelni. Bár a férjem szereti ezt a fajta extrém sportot, de számomra sokkal egyszerűbb alvásidőben online megrendelni, aztán másnap reggel kihozzák. Szülinapomra pedig kaptam egy szárítógépet. Ez akkora segítség! Nem kell teregetni, és olyan puhák lesznek a ruhák utána, hogy azóta már alig vasalok. Jó pár órát meg lehet spórolni ezzel.

A terhesség vége most is nehéz volt nekem. Nyáron, a nagyon melegben nem igazán tudtam éjjel aludni, nappal pedig kb. minden lépésnél fájt a combom. Nagyon vártam már a találkozást a legkisebbel.

Folytatás következik…

(A képek illusztrációk)

Következő rész >>

<< Előző rész

CoolMom

Webáruház készítés