KISMAMANAPLÓ

12. rész - Mindennapok 3 gyerekkel és 1 pocaklakóval

2020.05.29 16:11
Réka
12. rész - Mindennapok 3 gyerekkel és 1 pocaklakóval

A várandósságom elején dupla adag gyógyszert kellett szednem a 12. hétig azért, hogy meg tudjon maradni a baba.

Terhesség alatt amúgy is sokszor álmos az ember, aztán erre még rátett egy lapáttal a dupla dózis. Elég nyomott voltam. Örültem, mikor végre abbahagyhattam.

A 12 hetes ultrahangon megtudtuk, hogy kislányt várunk. Ilyenkor mi egyből elkezdjük a névválasztást. Szeretjük már pocakban nevükön nevezni őket. Úgy valahogy számunkra személyesebb, és a rokonság is megszokja addigra, mire megszületik. A név jelentése pedig pont ugyanaz, mint a férjem nevének, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy rá hasonlít. Megint nagyon kívánós voltam kismamaként, de most a húsleves volt a favorit. Mindig más. Ki érti ezt? A derekam viszont sokkal többször fájt sajnos, mint eddig. Nem éreztem magam egyáltalán öregnek 30 évesen, de mégis nehezebb volt a várandósság, mint huszonévesen. A terhesség végére eljutottam oda, hogy ami leesett a földre, az számomra „megszűnt létezni”, csak ne kelljen többször lehajolni. Így sokszor estére a gyerekszobában a „hólapátos rendrakás” következett. Ismeritek?

Az oviból az egyik óvónő gyakran szervezett hétvégi bakancsos túrákat a családoknak. Mi is elmentünk sokszor, hogy a kiscsoportosunknak a beilleszkedés könnyebben menjen. Nagyon szerették ezeket a kirándulásokat a gyerekek. Aztán mikor elfáradtak, a legnagyobb felkéredzkedett Apu nyakába, a középső az ölébe, a legkisebb meg amúgy is hordozóban volt a hátán. Jól elfáradt mindenki, mire hazaértünk.

3 gyerekkel már egyre több izgalmas szituációt kellett megoldani. Volt olyan, hogy a 2 kisebb épp bárányhimlővel volt itthon, de a legnagyobb ment óvodába, mivel ő ezen már 2 éve átesett. Aztán hívtak az oviból, hogy menjek érte, mert lázas lett. Kérdeztem, hogy: „Bárányhimlős gyerekekkel?” Szerencsére Anyukám el tudott jönni a munkából és haza tudta hozni őt. Nagy segítség! Akkor is számíthattam rá, amikor oltásra kellett vinnem a legkisebbet, vagy ultrahangra kellett mennem a pocaklakóval, vagy szülői értekezletre, vagy Anyák napi műsorra. Ilyenkor úgy alakította, hogy arra a pár órára át tudjon jönni hozzánk, és vigyázni tudjon a többiekre addig. Köszi Mama! :)

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de az Anyák napi műsorokon én mindig meghatódom. Tudom, hogy ekkor a terhességi hormonok is rátettek egy lapáttal, de olyan édes volt a kiscsoportosunk, ahogy ott állt szép ingben és nézett rám a nagy boci szemeivel, közben próbálta mondani a kis versikét… Én olyan büszke voltam rá, mert tudom, hogy nem az a szereplős típus, de mégis végigcsinálta.

Utána mondta, hogy el szeretne menni az állatkertbe, mert nagyon kíváncsi arra, hogy „tényleg kihaltak-e a dinók”. Nagyon cuki tud lenni a kis gondolatmenetük. Elmentünk tehát. Mikor bármilyen állathoz odaértünk a legnagyobb, meg a legkisebb rohant egyből, hogy hadd nézze, simogassa meg őket, ő viszont csak távolról szemlélte az ilyen találkozásokat. Hazafelé megállapította, hogy tényleg kihaltak a dinoszauruszok, mivel nem láttunk egyet sem. Jött a következő kérdés: „De hogy haltak ki?” Ezután elmentem vele Anya-fia programra. Elvittem egy dinó kiállításra. Régészkedtünk, szitáltunk dinó csontokat a patakban, összeépítettünk egy 3D-s dinó csontváz puzzle-t… Aztán látott egy rajzot egy vulkánról és szépen nyugtázta, hogy „Akkor ezért pusztultak ki!”

A legnagyobbunk elballagott az oviból. Kapott kis tarisznyát. Én meg azon gondolkoztam közben, hogy hogyan ment el ilyen gyorsan az idő. Tisztán emlékszem arra, mikor született. Erre most meg már iskolát kell neki választani. Egy újabb mérföldkő. Jobban izgultam, mint anno ovikezdéskor. Nálunk nagyon fontos szabály itthon, hogy a gyerekek egymást ne bántsák se szóval, se tettel. Ne verekedjenek, ne csúfolják egymást, ne nevessék ki egymást, stb. Úgy örültem, mikor az iskolai első szülői értekezleten pont ezeket a mondatokat hallottam vissza a leendő osztályfőnökünktől. Egyből megnyugodtam, hogy akkor jó kezekben lesz a nagylány az elkövetkezendő 4 évben. Így is lett.

Nekem a 7. hónapban sajnos elkezdett öregedni a méhlepényem. Kicsit megijedtem, mert tudom, hogy ha nagyon elöregszik, akkor nem tudja tovább táplálni a babát és abból baj lehet…

Pont ekkor kezdődött a nyári szünet, amit nagyon szeretek. Nincs az a rohanás reggel és délután, nincsenek oviból hazahozott betegségek, végre együtt lehetünk mindannyian és bepótolhatunk csomó mindent, amire évközben nem maradt idő, sok közös programot szervezhetünk…

Igen ám, de mikor az ember lánya éppen akkor lép be a harmadik trimeszterbe, akkor nem mindig ilyen idilli. A melegtől sokszor aludni sem tudtam. Egyre több mindenem fájt már. A 2 évessel ekkor kezdtük a szobatisztaságot. Nem volt egyszerű. Pár nap után pont hasmenése lett. Nem részletezem, hogy hova kente szét… Irány a zuhany! Az persze pont eldugult, így állt a gyerek a kakis lében. Én meg terhesen a látványtól, meg a szagoktól majdnem kidobtam a taccsot. Mikor kipucoltam a gyereket, a fürdőt, a ruháit, adtám rá pelenkát (szobatisztaságra való tanulás - elnapolva), új ruhát, akkor szól a 4 éves a szobából, hogy megint büdi szagot érez. Rohanok be. Hát újabb adag fogadott, ami a pelenkából is kifolyt, ráadásul pont a textil kanapéra. Kezdhettem előröl mindent… Ahogy a sokgyerekes sógornőm mondaná: „Jó buli a sok gyerek!”

Ezen a nyáron volt először olyan, hogy a 3 gyerek nélkülünk töltött el 3 napot a nagyszülőknél vidéken. Nagyon furcsa volt itthon nélkülük. Leültem, feltettem a lábam, és nem kellett a következő pillanatban nagy pocakkal feltápászkodni azért, mert valamelyik gyerkőc éppen „pisilni kell, kakilni kell, éhes vagyok, szomjas vagyok, kiborult ez, összedőlt az…” kéréssel bombázna. Csend volt. 3 napig. Teljesen elszoktam ettől. Rendet raktam a lakásban és utána 3 napig rend volt. Elővettem a babaholmikat, kimostam, kivasaltam mindent. Összekészítettem a kórházi csomagomat is. Fura volt, hogy mindent, amit terveztem, azt be is tudtam fejezni. Amit bepakoltam, azt senki nem pakolta ki. Az iskolakezdéshez is megvettünk mindent. Elmentem a vizsgálatokra a védőnőhöz, meg orvoshoz is, sőt még fodrászhoz is eljutottam. Mami, örök hála! :)

A méhlepény közben sajnos tovább öregedett. Elérte a 3-as stádiumot. Mondta az orvos, hogy még bent kéne tartanom a picit jó pár hétig, hogy ne legyen koraszülött és a súlya elérje az elvárt minimumot. Izgalmas várakozás volt.

 

Folytatás következik…

(A képek illusztrációk)

Következő rész >>

<< Előző rész

CoolMom

Webáruház készítés