KISMAMANAPLÓ

10. rész - Nagycsalád lettünk

2020.05.15 15:54
Réka
10. rész - Nagycsalád lettünk

Eljött a várva várt nap, mikor megláthattuk azt a gyermeket, akit a szakemberek halálra ítéltek.

Jósló fájásokkal és kisebb vérzéssel mentem be a kórházba a dátum előtti napon. A szülés szinte ugyanolyan volt, mint az első. Mikor megrepesztették a burkot, mondták, hogy kezdett picit meconiumos lenni a víz, úgyhogy nagyon jó, hogy beindították. Aztán mikor felsírt, mi fellélegeztünk. Olyan jó volt végre látni, hallani őt! Az előrejelzések ellenére nem halt meg a terhesség alatt, és szülés közben sem. Sőt! Apgar 10/10-et kapott. Gyönyörű, egészséges kisbaba volt. Leírhatatlan érzés volt, mikor a mellkasomra tették, tudva azt, hogy ha nem tartunk ki végig és engedünk a nyomásnak, akkor ő nem lenne velünk...

Hála Istennek kevesebb sérüléssel járt a szülés, mint eddig, így sokkal gyorsabb volt utána a felépülés. Saját lábamon mentem le a kórterembe a szülőszobáról, nem ájultam el egyszer sem, ülni is tudtam nagyjából, szóval nem is tudtam eddig, hogy van ilyen könnyű szülés utáni időszak is.

Különös figyelmet szenteltek a babánknak az orvosok. Minden nap elvitték őt valamilyen vizsgálatra (koponya ultrahang, OAE hallás vizsgálat, hasi ultrahang, vérvétel…). Találtak egy jelzett pyelon tágulatot az egyik veséjében, szerencsére 7 hónapos korára el is múlt. Egy gyulladásos érték is magasabb volt a kelleténél, emiatt 6 naposan megismételték a vérvételt. Egy pajzsmirigy értéke sem lett jó először, és azt is ismételni kellett pár hetesen.

6 naposan kellett mennünk abba a másik kórházba is, ahol a vírusokra vannak specializálódva. Megvizsgálta egy gyerekorvos, egy neurológus, vettek vért a fejéből 3 kémcsővel. 3x szúrták, mire sikerült. Nagyon rossz volt ezt nézni... Meg kellett tanulnunk felszerelni a babára a vizelet leadásához szükséges zacskót. Nem volt egyszerű, mert a nagydolgot pont mindig akkorra időzítette, mikor azt feltettük. Végül sikerült. A szemészetre is átküldtek minket, kapott pupillatágítót és megnézték a szemfenekét is. Ez rosszabb volt, mint a vérvétel. Hárman fogtuk le mindig. Úgy sajnáltam. A lényeg, hogy mindenhol mindent rendben találtak.

A véreredményből viszont kiderült, hogy átadtam neki a vírust. Benne van a vérében. Így ezt a hosszú vizsgálatos tortúrát minden hónapban meg kellett ismételnünk, kiegészítve még egy harmadik kórházzal is, ahol koponya ultrahangot és hallásvizsgálatot végeztek rajta. Ez utóbbi vizsgálat sokszor nem is sikerült, mert annyira sírt közben. Mondták, hogy muszáj ezekre elmenni, mert amíg benne van a vérében a vírus, addig okozhat nála problémát.

6 hetesen, mikor túlvoltunk az újabb kontroll-maratonon, visszamentünk a mi gyerekorvosunkhoz a rengeteg lelettel. Mikor látta, hogy a CMV ellenére úgy néz ki, hogy egyelőre tünetmentes a fiúnk, könnybe lábadt a szeme.

A csípője is rendben volt, nem volt kötött, mint a többieknek. Nagyon nyugis baba volt, nappal is, éjjel is. Nagy mázlink volt vele. Nagyon hasonlított az első gyerkőcünkre. Az etetés is hasonlóan komótos volt. 3 hónaposan már sokat gőgicsélt, nézelődött, játszott, és nagyon csikis volt. Ha mókáztunk vele, hangosan nevetett, de nagyon. Most is úgy tud nevetni, hogy a szeme nem marad szárazon annak, aki hallja. Mindenkit felvidít. Igazi mókamester.

A 2. gyerkőcünk is nagyon sokat fejlődött eközben. A szobatisztaság az első 2 napban reménytelennek tűnt, de aztán hamar ráérzett, bár később voltak visszaeséses időszakok is. Gondolom, a kistesó érkezése miatt. Irtó cukin beszélt, és mindig dicsért engem, hogy „Anyu szép vagy!”, „Anyu szép a hajad!” Csak úgy magától. Én meg olvadoztam tőle. Most is ilyen lovag, tiszta apja! Megtanult ügyesen enni egyedül, főleg bal kézzel. Ballal tolta a kisautót, jobbal dobta a labdát, ballal rajzolt. Most már 8 éves, bal kézzel ír, de sok mindent jobbal csinál. Az éjszakákat viszont keményen nyomta akkoriban, még a 2 éves szülinapja után is minden éjjel minimum 2x-3x felkelt, hogy vegyük ölbe. Így a férjemmel megbeszéltük a 3. gyerek születése után, hogy én kelek éjjel az újszülötthöz szoptatni és ő meg a 2 éveshez, hogy visszaaltassa. Végül én jártam jobban, mert a pici hamar megtanult 6 órát aludni egyben. 3 hetesen, már 8 órát is tudott aludni.

Sok közös családi programot szerveztünk immáron ötösben, és ezek mellett bevezettük a csajos-napokat, amikor csak a lányommal kettesben mentünk el ide-oda. Nagyon kellett ez neki, láttam rajta.

Később, mikor a fiúk is nagyobbak lettek, és már nem csak velem voltak itthon egész nap, akkor velük is rendszeressé tettük az ilyen Anya-fia programokat. Most is nagyon szeretik ezeket, mindig úgy várják. Mellette pedig randi napokat is tartottunk, amikor pedig mi, ketten a férjemmel mentünk el valahova. Úgy fel tudják tölteni az anyukákat az ilyenek.

A pici 4 hónapos korára már elkezdett csökkenni a szervezetében ez a vírus, így ezután már egy pár kontrollra csak 2 havonta rendelték vissza.

A mozgásfejlődése teljesen úgy zajlott, mint ahogy kell. Megtanult fordulni, mászni, felállni, ülni, szóval nem volt lemaradva semmiben. Olyan megnyugtató volt látni ezt, hogy napról-napra fejlődik. Nagyon szeretett labdázni, még mászás közben is „rúgta” előre a labdát a kezével és ment utána. Nem véletlenül lett később, az oviban labda a jele.

A hozzátáplálás is könnyen ment. Minden új íz ízlett neki és az étvágya is jó volt. Ő hízott a legjobban a 3 gyerekünk közül, bár így is vékonykának számított. A mellgyulladást viszont sajnos most sem úsztam meg. Ahogy egyre érdeklődőbb lett a kicsi, úgy vált egyre nehézkesebbé a szoptatás, mert a nagyobbik fiú mindig a nyakunkba mászott közben. A picit, ha megzavarták, akkor utána már nem akarta folytatni. 1 éves koráig azért kitartottam vele is. 10 hónaposan a fogacskái is elkezdtek szépen sorban jönni, és onnantól az idilli átalvós éjszakáinak is lőttek. Addigra szerencsére a nagyobb gyerkőc megtanult aludni, így nem kellett felváltva kelni hozzájuk.

Jártunk szépen a kórházakba a CMV miatti vizsgálatokra, mindig oda, ahova küldtek. 1 éves korára már teljesen kiürült a szervezetéből a vírus, és minden leletében tünetmentesnek nyilvánították. Tegnap volt 6 éves, szeptembertől suliba megy. Úgy örülünk, hogy a mi családunkba érkezett! Annyira hálásak vagyunk érte is!

 

Folytatás következik…

(A képek illusztrációk)

Következő rész >>

<< Előző rész

CoolMom

Webáruház készítés