KISMAMANAPLÓ

13. rész - 10 év házasság - 4 gyerek

2020.06.05 16:44
Réka
13. rész - 10 év házasság - 4 gyerek

Drukkoltunk nagyon, hogy az elöregedett méhlepény miatt nehogy koraszülött legyen a negyedik babánk.

Az utolsó 3 hétben majdnem minden nap vajúdtam pár órát. Ezek a jósló fájások nagyon fárasztóak tudnak lenni. Ittam kitartóan a málnalevél teát, mert a szülésznő azt mondta, hogy ez segít lazítani a méhszájat. Annyira mozgékony volt bent a kicsi lányunk, hogy én még ilyet nem éltem át, pedig ezelőtt már 3x voltam terhes. Nem tudtam elképzelni, hogy miket csinálhat odabent. Minden belső szervemet szerintem boksz zsáknak vagy trambulinnak tekintette. Amikor este végre lefeküdtem aludni, akkor indult be igazán. Le is kameráztam éjszakánként a pocakomat, mert aludni sem hagyott a drága. Ilyen intenzív, nagy hullámokat még nem produkált egyik gyerkőc sem, pedig ők sem voltak piskóták. Mikor eljött a kiírt dátum, az orvos azt mondta, hogy a méhlepénynek már teljesen lejárt a szavatossága, de mégsem indította be a szülést. Aztán 3 nappal később végre a ctg is kimutatta a 3 hete tartó méh összehúzódásokat, így végre megrepesztették a burkot és 45 perc múlva már kint is volt a bébi. A méhlepény teljesen fekete volt. Hogy hogyan tudta mégis táplálni a babát, azt nem tudom, de nagyobb súllyal született, mint a tesói. Akkora csoda ő is! Nagyon különleges volt, mikor először találkoztunk vele. Egyik tesójára sem hasonlított. Igazi egyéniség volt már akkor is. Később a nagyok is bejöttek hozzánk, de akkor volt igazán nagy az öröm, mikor hazaérkeztünk a kórházból. Szerencsére 1 nappal hamarabb hazaengedtek. Olyan büszkék voltak a hugira a gyerekek, egyből mesélték a suliban, oviban mindenkinek, hogy kistestvérük született.

A pici lány nagyon jó evő volt, nagyon jól aludt éjjel is, szóval mázlink volt vele is. A hosszabb utakat a nagyszülőkhöz is remekül bírta. Megtanult ő is ügyesen gőgicsélni, fordulni, kúszni, mászni, állni, lépegetni, tapsolni, pacsizni, táncolni, teli szájjal nevetni, de úgy hogy nem adott ki hangot közben (ilyet eddig még nem láttunk). Nagyon édes volt. A hozzátáplálás is jól ment és őt is sikerült 1 éves koráig anyatejjel táplálni. Korán elkezdte utánozni azt, amit mondtunk és a szájával mindig pukizó hangot adott ki az arcomon. Ezt a szokását máig megtartotta. A játékokon a címke volt számára a legérdekesebb rész, és minden létező dolgot a szájába tömött. Tudom, hogy ez egy életkori sajátosság, de ő sokkal extrábban nyomta ezt, mint a többiek. A mindenhova felmászásban is csúcstartó a családban. Nagyon kellett rá figyelni!

Az első pár hétben főztek nekünk a nagyszülők, ami nagyon jól jött! Máig hálásak vagyunk érte!

Abban is tudtak segíteni, hogy a nagyokat az oviból, meg a suliból hazahozták. Reggelente a férjem vitte őket, aztán pár hét után már újra én mentem értük délutánonként. A picit eleinte hordozókendőben kötöttem magamra, a 2 éves pedig jött mellettem szépen kézen fogva. Hamar rájöttem, hogy ez hegymenetben és aztán az iskolában a legfelső emeletre felmászva, majd át az óvodába (ahol mindig 40 fok van), elég izzasztó mutatvány. Nem beszélve a rengeteg dologról, amit hazafelé vittünk mindig: iskolatáska, tesi vagy úszás cucc, ovis váltóruha, rajzok, gyurmafigurák, alvókák, kabátok… Úgy néztem ki, mint egy karácsonyfa és a 2 éveshez sem maradt nagyon szabad kezem. Így átváltottunk a babakocsizásra, aminek az aljába szépen bepakoltunk, majd a fogantyújára is került még egy csomó minden. Ha az idő is engedte, akkor ovi, suli után mindig elmentünk a játszótérre is. A legkisebb ilyenkor elaludt a babakocsiban, így én könnyebben tudtam a nagyokkal kerékhintázni vagy pörgetni őket a forgón, vagy elkapni a kicsit a csúszdán, vagy lökni a hintában…

A nagyobbik lányunk nagyon szuperül vette az akadályokat az első osztályban. Hamar lettek barátai is. Év elején szerveztek egy közös osztálykirándulást, ahova családostul el lehetett menni, hogy jobban megismerjük egymást. Szuper volt! Ezek úgy össze tudják hozni a csapatot.

A nagyobbik fiúnk ekkor volt középsős, csupa jó programjai voltak az ovival. Hajókirándulás, állatkert, bábelőadás, színház, tűzoltóság… Szerette ezeket, mert nagyon jó kis közösség alakult ki náluk is. Voltak olyan programok, amiken a szülők is részt vehettek. Ezek voltak a kedvencei.

A kisebbik fiúnk még itthon volt velem meg a babával, és minden nap tájékoztatott arról, hogy ő a főnök! Láttátok a Bébi úr mesét? Mintha róla mintázták volna. Bezzeg a szobatisztaságban már nem volt ilyen vagány. Azt hittem, hogy a témának már csínját-bínját ismerem, de tévedtem. A nagydolog, hasonló nehézségekbe ütközött nála, mint az első gyerekünknél, és nem hatottak az eddig kitapasztalt, jól bevált módszerek sem. Olvastam, hogy a gyerekek azért nem merik bilibe/wc-be engedni a kakit, mert azt hiszik, hogy hozzájuk tartozik, és nem akarják, hogy kikerüljön a külvilágba. Furcsa volt ez a gondolatmenet számommra eleinte, de mikor a fiam megfogalmazta azt, hogy azért nem akar bilibe kakilni, mert „le fog pottyanni”, akkor jöttem rá, hogy lehet némi igazság a fentiekben. Így beletettem a pelenkát a bilibe, és mondtam neki, hogy „Most már nem fog lepottyanni, mert a pelenka elkapja!” Tetszett neki az ötlet és végre megjött az áttörés! Másnap már ki sem kellett bélelnem a bilit. Ha ezt tudtam volna előbb, megspóroltam volna rengeteg alsógatyó sikálást.

Nyáron pedig 10 éves lett a családunk! Azt találtuk ki a 10. házassági évfordulónkra, hogy újra felvesszük az esküvői ruhánkat és elmegyünk fotózkodni ugyanazokra a helyszínekre, ahol anno az esküvőnk napján voltunk. Jó érzés volt, hogy belefértünk az eredeti ruhánkba!

A gyerekeket is szépen felöltöztettük koszorúslányoknak, fiúknak. Próbáltunk ugyanolyan fénykép beállításokat csinálni, mint akkor, csak most már 4 gyerekkel. Nagyon szép képek születtek. Olyan jó visszanézni ezeket.

A sorrend tehát: lány, fiú, fiú, lány. 7, 5, 3, 1 évesek, de mi úgy éreztük, hogy még nem teljes a létszám. Így szoptatás után elmentem az orvoshoz, (mert nálam a helyzet sajnos változatlan volt) és megkérdeztem, hogy belevághatunk-e ötödszörre is ebbe a meddőségi kezelésbe. Ő még egyszer, utoljára engedélyt adott, de csak az első 3 kúrára, mivel már 10 éve szedem ezeket a gyógyszereket. Ha ezalatt be tud érni egy tüsző, akkor megvan az esély arra, hogy érkezik hozzánk egy utolsó kis fióka. Ha nem érik be, akkor viszont nincs esély...

 

Folytatás következik…

(A képek illusztrációk)

Következő rész >>

<< Előző rész

CoolMom

Webáruház készítés