KISMAMANAPLÓ

2. rész – Az első terhesség

2020.03.20 21:15
Réka
2. rész – Az első terhesség

Az orvosi diagnózis után több, mint 1 év telt el úgy, hogy egyik vizsgálat követte a másikat. Szedtem a felírt gyógyszereket, de semmi eredmény nem volt.

Megbeszéltük az orvossal, hogy ezután a petefészek átjárhatósági vizsgálat fog következni. Ezt nagyon szerettem volna elkerülni. Majd egyik istentisztelet után megkértük a lelkészt, hogy imádkozzon ő is értünk gyermekáldásért. Rá pár hétre megérkezett a csoda az életünkbe. Végre először az LH (ovulációs) teszten megjelent erősen a várva várt 2 csík. A félidőben történő ultrahang is igazolta ezt, mert látszódott az érett tüsző, amit eddig hiába vártunk minden hónapban. Ráadásul most egyszerre 3 is volt! Nem hittünk a szemünknek.

A pozitív terhességi teszt után annyira boldogok voltunk! 3 méterrel repültünk a föld felett! Végre kismama lettem! Alig vártam, hogy mikor mehetek ultrahangra, hogy megtudjam, hányan vannak, és hogy láthassam, hogy minden rendben van velük.

Előbb is mentem picit, mint kellett volna, de már szépen látszódott 2 kis petezsák és bennük a kis bébik. Nem egyszerre értek be a tüszők, így az egyik baba 5 hetes volt, a másik pedig 6. A nagyobbnak már dobogott a szíve is. Nagyon megnyugtató volt hallani. Teljes volt a boldogság! 

Teltek a hetek, nem mindig voltam túl jól. Hánytam sokszor, de valószínűleg az ikrek miatt termelt dupla hormon adag miatt. Volt, hogy reggeli előtt is és reggeli után is. Reggeli rosszulléteknek hívják amúgy ezeket, de én a nap bármelyik szakaszában tudtam ilyet produkálni. Elég volt csak megéreznem a hűtő szagát, vagy megpróbálni lenyelni a magzatvédő vitamint, de volt, hogy ok sem kellett hozzá. Még a 9. hónapban is öleltem a WC kagylót. Szerencsére azért nem folyamatosan.

Sokszor el is ájultam sajnos, gondolom az alacsony vérnyomás miatt. Egyszer épp munkába menet a tömött villamoson álltam. Már nagyobb pocakom volt. Nem volt ülőhely. Kint hideg volt, bent pedig fülledt meleg. Aztán se kép, se hang és arra ébredtem, hogy már nem a villamoson vagyok, hanem az egyik megállóban és mentőt akarnak hívni nekem. Aznapra inkább kivettem 1 nap szabit és pihentem.
A gyakori szédelgéseim miatt nem tartoztak a kedvenceim közé a kora reggeli éhgyomros vérvételek sem. A cukorterhelésről pedig ne is beszéljünk, de ne rohanjunk így előre!

Nagy boldogsággal mentem 9 hetesen a következő ultrahangra, de akkor tudtam meg, hogy az egyik babát azon a héten elveszítettük.

Nem görcsöltem, és nem éreztem semmit, ezért én azt hittem, hogy minden rendben van és mindketten jól vannak. Nagyon szomorú lettem a hír hallatán. Épphogy felfogtam, hogy megtörtént velünk a csoda, ráadásul duplán. Erre veszélyeztetett terhes lettem. Akkor fogtam fel, hogy ezzel a PCOS nevű betegséggel nem csak a teherbeesés nehezebb, hanem az is, hogy megmaradjon a baba. 

Kérdeztem az orvost, hogy most mi a teendő. Kiveszik az elhalt magzatot? De mondta, hogy nem, mert ott van mellette az élő baba, aki nagyon jól van, és nem szeretné, ha baja esne. Kaptam egy gyógyszert, hogy meg tudjon maradni a pici. Ezt a 12. hétig kellett szednem. Mondta az orvos, hogy imádkozzunk, hogy a halott baba pedig szívódjon fel. Nagyon rossz volt ezt hallani.

Hazamentünk és elővettük azt a könyvet, amit az előző részben is említettem. Ez a bibliai igevers lett a kedvencem belőle: „El sem vetél, meddő sem lesz a te földeden semmi; napjaid számát teljessé teszem!” Minden nap mondogattam magamnak: Napjainak a száma teljes lesz!

Hetekkel később, mikor már elkezdtem érezni, hogy mozog a baba, az már annyira megnyugtató volt.

Közben a másik baba petezsákja folyamatosan nőtt odabent, de a baba benne nem élt. Az AFP értékem olyan magas lett, hogy külföldről hívták fel az orvosomat és konzultáltak vele, de megnyugtatott, hogy valószínűleg csak az ikerterhesség miatt, így az eredményt nálam nem lehetett figyelembe venni. (Ma már nem is végeznek ilyen vizsgálatot, ha jól tudom.)

Végül a 2. genetikai ultrahangon egy másik orvos vizsgált a kórházban, és mikor az elhalt babáról kérdeztem, akkor visszakérdezett, hogy "Milyen másik baba? Itt csak 1 van." Eltűnt, és a növekvő petezsákja sem látszódott többé.

Pár hét múlva az én orvosom is megnézte, és megerősítette ezt. Már nem voltam többet veszélyeztetett terhes. Nagyon fellélegeztünk, és megtudtuk, hogy kislány növekszik a pocakomban. Továbbra is minden rendben van vele. Nagyon édesen mocorgott odabent és most már Apuka is érezte a mozgását, ha a hasamra tette a kezét.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezalatt a terhességem alatt a mandarint kívántam folyamatosan. Egy ültő helyemben meg tudtam enni belőle 1 kg-t, pedig előtte nem is tartozott annyira a kedvenceim közé. Ki érti ezt?

A terhesség vége felé az állandó gyomorégés miatt pedig folyton háztartási kekszet ettem, ami egy darabig csillapította a tüneteket. Aztán persze jöttek a szokásos gondolatok, hogy „milyen bálna leszek a végére, ha ennyit eszek?” és „hogy fogok majd visszafogyni?”.
Rendületlenül csináltam a kismamatornát esténként, munka után. Azt hittem, hogy ezen fog múlni majd, hogy elhízok-e a végére. Persze azóta rájöttem, hogy ez legfőképpen alkati dolog, de azért jó, ha fittek maradunk kismamaként is.
Szerintem a terhességi csíkok is főleg a genetikai adottságokon múlik. Van, aki kenegeti magát drága olajjal és mégis csíkos lesz. Van, aki meg nem csinál semmit és egy stria sem lesz a hasán.

A 30. héttől elkezdtünk járni a kórházban tartott szülés felkészítő tanfolyamra, amit mindenkinek ajánlok. Nagyon hasznos! Volt szó a vajúdásról, szülésről, légzésről, a császármetszésről, újraélesztésről, gyermekágyas időszakról, szoptatásról, de még arról is, hogy mennyi idős korban kell levágni először az újszülött körmét. Tényleg megérte, sok mindent tanultam. Például azt is, hogy ha a betöltött 37. hét után születik a baba, akkor az már nem számít koraszülésnek. Így mondták, hogy onnantól már bármikor lehet arra számítani, hogy beindul. Mindennap vártam, de nem jött.

Elég hosszúra sikeredett a várakozásom, mert túlvittem a dátumon a kishölgyet 5 nappal. Azt hittem már örökre terhes maradok...

 

Folytatás következik…

(A képek illusztrációk)

Következő rész >>

<< Előző rész

CoolMom

Webáruház készítés